Egy erős érzelmi töltetű és egyben csacska megjegyzés Kierkegaard-ról

    Hát igen, őt mindenki mint az egzisztencializmus egyik jeles képviselője, az egzisztenciális félelem felemlegetője ismeri. De mint általában minden filozófus általában, mint valami csak pozitívumokkal jellemezhető jelenik meg. Munkájának jelentőségét és minőségét nem érdemes vitatni, mert vitathatatlan. De  ez a mániákus tökéletesség feltételezése és csatolása minden nagy gondolkozóhoz, személyem szerint megkérdőjelezendőnek tekinthető.
    Hogy miért is?Hát nekem elég bizonyítékot szolgáltat  Az egy csábító naplója, ha minimum 30%-ának van igazság alapja, vagy komolyan gondolta. Hát micsoda dolog elcsábítani nőket szimplán a csábítás művészetéért, aztán meg mosni kezeinket a közben elkövetett játszmákért, átverésekért, és úgy beállítani mintha ez lenne a normális, követendő dolog. Hát igen, mintha Casanova vagy Don Juan komplexusban szenvedne. Jó oda van Don Juanért, na de könyörgöm, felmentene az engem egy gyilkosság alól, hogy én azt a gyilkosság művészetéért való szenvedélyemből, annak gyakorlásából  és szépségéből követtem el? NEEEEM. Jó ez ennyire nem komoly vétek, de azért itt is lehet elég durva lelki sebeket szerezni, és azokat se becsüljük le a fizikaikkal szemben. És ott tetszeleg a szerepben. Kihasználja a kis béna csábítót is, és közben barátjának állítja be magát... Irodalmi műnek klisé, emberi viselkedésnek semmiképpen se nemes. Szóval átgrasszál embereken, jó tudom, ma is ez a divat,a jóhiszemű kedves embereket tartsuk naivnak, meg hülyének,meg együgyűnek, és meg is oldódott. Részben igaz, figyelhettek volna jobban,de nekem még ez se mentség. Valaki elfogadhatja, hogy igen jó koncepció,akit lehet verjünk át,na de ez meg hova vezet. És ha el is fogadjuk, Kierkegaard még hipokrata módon bűntudatot se nagyon érez. Ez lenne helyén való? Nem hiszem. Sőt tudom.
    Előjön a van nem azonosítható a kellel problémája(és így tovább és tovább), mert " [m]inden út rómába vezet, ha nemis közvetlenül,de közvetetten...

"Professzor lehet kötelességből szerelmesnek lenni?"

Érdekes, hogy erről mondatról nem beszélnek, Kant dilijei, a két eltolt házassági kísérlet, a séta,a rugós zokni, az asztaltársaság, az ebédtéma, a fuvolázás...mindig előjön. Mindenkinél. De erről mondatról eddig, nálunk hallgattak. Pedig emberi, nagyon emberi...sőt Nietzsche tuti,hogy erre is a "túlságosan emberi"-t használta volna. Egy kis kócos, megcibált, el nem szeretett szerelem. Érdekes, hogy erről nem beszélnek. Biztos szolidaritásból. Professzor, akit kicsit aszkéta , pancser szentként állítanak be , legalábbis az élet dolgait illetően,még akkor is, ha diákjai jó humorúnak találták, szellemesnek asztaltársasága...Hát igen, ha szentünk sokáig szerelmes volt az egyik diáklányába, mire egy levélben ezt a  kérdést kapta. Persze reménytelenül- a kis kanti figurák már csak így járnak-, gondolom nem válaszolt, de ő is tudta, hogy nem.
Én a helyében egy frappáns kis kérdéssel válaszoltam volna: És kötelességből nem szeretni?

P.s.: És ma sem lehet, mégis egyes emberek sértőnek érzik, ha olyanok szeretik őket, akiket ők nem szeretnek viszont, vagy ha nem szeretik őket viszont. Pedig erről senki sem tehet, valaki szeretetéért vagy nem szeretetéért nem lehet felelősségre vonni senkit, így hibáztatni se. Vannak dolgok,amik csak úgy maguktól megtörténnek, és vannak azok, amikért tenni is lehet, és tenni is kell...

Akkor miért nem használta?

Ugye? Ez egy nagyon fontos és lényeges kérdés! Mert mire jó, ha van neki, de nem használja? Az olyan, mintha nem lenne. Semmi értelme az egésznek. Fölösleges. Ha meg használta, akkor miért kell bizonygatni, hogy van? Akkor úgyis érezték azok,akikre használta. Na ugye! Ha meg nem érezték,akkor rosszul használta. Annak meg megint semmi értelme, hogy lehet egy szívet nem jól használni??? Az olyan, mintha nem  használná, ugyan ott vagyunk (Na jó ez egy érvelési csúsztatás volt, dehát ilyen címmel mégse lehet egy blogot komolyan venni kérem szépen...
Mert ha van szíve, akkor hátha megtanulja egyszer helyesen használni, nemdebár? Ugye-ugye...Mégis csak más. De honnan tudjuk,hogy csak kamuzza valaki, hogy van szíve, vagy tényleg van, csak nem tudja használni? Ez itt a kérdés..De hol a válasz?